braincream

Csodálattal tölt el a bolygónk. Rengeteg faj otthona, ahol mindenkinek van valami szerepe. Semmi sem jelentéktelen vagy felesleges. Szájtátva csodáljuk mindannyian a nagyszerűségét. Elnézve a globalizációt és a mértéktelen fogyasztást, hamarosan nem lesz min ámuldozni. Amikor ez a törékeny egyensúly majd megbotlik egy olajfúró toronyban és beveri a fejét, súlyos amnéziát szenvedve. Vajon mi lesz az, amit majd csodálhatunk? Szép is lenne ha ez után ez lenne a legnagyobb gondunk.

Nagyon régen postoltam már. Ez van! Nézzük csak mi történt ennyi idő alatt. A suli megy ahogy megy, azzal igazán nincs sok parám leszámítva, hogy németül még mindig nem tudok. A zenekarom mely pár éve megvolt már feloszlott. Ha emberek nem tudnak rendesen együttműködni és minden apróságon berágnak egymásra, vagy ha egyesek képtelenek egy kicsit is alkalmazkodni a többiekhez, akkor sejthető, hogy valami hasonló fog bekövetkezni. Ez volt velünk is. Szép volt, jó volt, ennyi volt. Fura volt egy ideig, hogy nem megyek próbára meg egyebek, de már visszaszoktam a zenekartalan hétköznapokba.

Végre eljutottam odáig, hogy megnéztem az Into the Wild című filmet. Nekem nagyon bejött, persze hozzá kell tennem, hogy jó kedvem az nem lett tőle. Kicsit olyasmi hatással volt rám, mint a K-Pax. Azt a filmet is nagyon szeretem, ellenben a végére igazán nem lesz jó kedvem. Ezek számomra azok a filmek, amik felvetik bennem is a kérdést: Mi a fene van?

Igazából, nem terveztem, hogy ezt mégegyszer felrakom, de mivel többen is kértétek, legyen nektek kiskarácsony Jó szórakozást!

...